Hajlamosak vagyunk a fogyatékosságot hátrányként, hiányként értelmezni, miközben nem veszünk tudomást a másságban rejlő lehetőségekről. Mert ugyan lehet, hogy a többségi társadalom homogenizáló masszájából valami miatt kilógnak, azonban éppen ez a kívülállóság ad számukra egy pluszt ¬ akár egy más nézőpontot, akár egy sokszorosára fejlesztett, méltatlanul alulértékelt képességet ¬, ami sokunk fölé emeli őket. Így pedig már az sem meglepő, hogy amin egy csoportnyi ép gyerek órákon át dolgozik, azt egy fejlődési rendellenességgel született fiatal pár perc alatt megcsinálja.
A szoftverfejlesztő, programozó Gajdács Krisztián, valamint pedagógus, andragógus végzettségű felesége, Gajdács-Leszkó Georgina 6 évvel ezelőtt gondolt egy nagyot, és a sokéves kütyügyűjtögetés eredményeként 2019-ben 100% önerőből megalapították saját vállalkozásukat, melynek keretében célzottan az általános és középiskolai korosztály számára szerveznek ökotudatos szemléletű robotika táborokat és szakköröket. Ezzel mintegy reagálnak a világszintű hulladékkezelési problémára, mellette pedig a zsigeri féltés helyett próbálják kiaknázni a gyerekek technológiák iránti nyitottságát és lelkesedését. Hiszen a fiatalok előbb-utóbb úgyis okostelefont és egyéb kütyüket „követelnek” majd, viszont ha már idejekorán megismerik ezeket az eszközöket és azok technológiáját, sokkal többek lehetnek puszta kütyühasználóknál. Ez pedig igaz az ép gyerekek mellett azokra a fiatalokra is, akik valamilyen fokú hendikeppel indulnak neki a nagybetűs életnek.
Teljes cikk a HelloVidék oldalán!
