Öveges József (1895-1979)
A természettudomány népszerűsítésének egyik legkiemelkedőbb alakja volt Öveges József, akit a fizika varázslójának is neveztek. A Zala megyei Páka községben született 1895-ben. A győri bencéseknél tanult, majd a kecskeméti piaristákhoz járt gimnáziumba, és tizenöt éves korában belépett a Piarista Tanítórendbe.
1919–1922 között folytatta pályáját Szegeden, a piarista gimnáziumban, ahol mennyiségtant, vallástant, történelmet és földrajzot tanított, fizikát akkor még nem. 1922–1924 között Tatán volt tanár, szintén a piarista rend gimnáziumában. Ekkor jelent meg első zsebkönyve.
1947-1948-ban a Közgazdasági Egyetem intézeti tanáraként, illetve 1948-1955 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola Fizika Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanáraként oktatott.
Az új ismereteket tapasztalatszerzés útján igyekezett megismertetni diákjaival a gyakorlatban, így azok nem száraz törvények, képletek voltak számukra, hanem az élő valóság részévé váltak.
Papi múltja megnehezítette személyének elfogadását ennek ellenére, elismerésül mégis 1948-ban, a fizikai kísérleti eszközök olcsó előállításáért 53 évesen megkapta a Kossuth-díjat.
A professzor úrnak és munkásságának köszönhetjük a Csodák Palotáját is!
A Filozófus
Feljegyzéseiben Öveges említi az anyagi világ és az emberi lélek működésének hasonlóságát. Magyarázata pedig az, hogy a tehetetlenség, anyagra és pszichére egyaránt jellemző! A különbség az, hogy míg a fizikai világ tehetetlenségét képesek vagyunk pontosan számolni, úgy a lélek tehetetlenségét csupán lustaságunk, illetve a saját korlátaink okozzák!
A tudományos jelenség bemutató - Tudományos varieté!
Nagy álma - elmondása alapján - az, hogy annyira elérhetővé tenni és úgy megértetni mindenkivel a természettudományos kísérleteket (legalább 500-at), amelyet bárki elvégezhet akár az otthonában is. Sajnos ez az álma nem valósult meg!
Tiszteletünk jeléül, a RoboKaland csapata elhatározta, hogy nem csak felkutatja, elvégzi és modern köntösben bemutatja ezen kísérleteket, hanem legjobb tudásuk szerint újakkal is bővíti és elérhetővé teszi a repertoárt!
Néhány gondolat Öveges Józseftől:
A Professzor óráin - saját elmondása alapján - nagyon sokat nevettek! Természetesen a tananyaggal kapcsolatban!
Előadásait, még kollégái is “tudományos cirkusznak” nevezték, melyre mosolyogva, büszkén csak ennyit tett hozzá:
“Örülök, igaz dicséret, hogy így látják, mert az Én cirkuszomnak a végén, minden hallgató tudta és értette már a következő óra anyagát is!”
Bemutatói segítségével önálló kísérletezésre akarta nevelni a fiatalokat, megismertetve velük a felfedezés örömét.
„Csak az az ismeret érdemes a tudás névre, aminek alkalmazásához is értünk.”
A napi politikától távol tartotta magát többször hangoztatta:
„Ha majd a természet megismerésének és az ismeretek alkalmazásának a kérdései állnak annyira az érdeklődés terében, mint a politikaiak, megérkezett a várt boldog kor.”
„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra.”
„Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.”
„A tudományban nincsenek nehéz és könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értettek vannak.”
„Munkám legnagyobb jutalma az lesz, ha a kisdiák néhányszor felkiált tanulás közben: még annál is sokkal szebb a fizika, mint gondoltam! Ez volt a célom.”
„Az igazi tanár nem tanít a szó régi értelmében, hanem alkot. A saját mindig friss, mindig korszerű tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz művész, alkotó művész.”
„Iskolai tudásunk egy része majdnem nyomtalanul eltűnik. De bennünk marad életünk végéig a kifejlett akarat, szellemünk ügyessége, a tervszerűség, fortélyosság, amivel bármikor harcolni tudunk értelmünk nehézkessége ellen... Az a harcos, akinek megmarad fegyverzete, ereje, ügyessége, könnyű szívvel nyugszik bele a zsákmány elvesztésébe, mert szerzett és megmaradt tehetségeivel bármikor újhoz, értékesebbhez juthat.”
A tatai gimnázium igazgatója az alábbi szavakkal jellemezte Öveges Józsefet:
„Egészen kiváló szaktudása elsőrendű pedagógiai képességekkel párosul. Tanítványaiban személye és tantárgya iránt is fel tudta kelteni a szeretetet, és lelkes, lendületes együttműködésre tudta őket hangolni.”
Utolsó egészséges perceiben is még fiatalos, töretlen lelkesedéssel magyarázta egy tanítványának a fizikai jelenségeket, amikor agyvérzést kapott, és a kórházba szállítása után, 1979. szeptember 4-én, 84 évesen meghalt. Emlékét Tatán emléktábla és szobor őrzi.
Készült: A RoboKaland kísérleti főhadiszállásán
