A Transzverzális hullám olyan hullám, ami a haladási irányára merőlegesen kelt rezgéseket a közegben, amiben terjed.
A rezgő húr transzverzális hullám, ahogy a víz felszínén látható hullámok is.
A fény sok különböző transzverzális elektromágneses hullámból tevődik össze. Ha az összetevők rezgésének iránya megegyezik, polarizációról beszélünk. Transzverzális a földrengéseket okozó szeizmikus hullámok egyik típusa, az S-hullám is.
Folyadékok belsejében nincsenek transzverzális hullámok; onnan tudjuk, hogy a Föld magja folyékony, hogy a transzverzális hullámok nem hatolnak át rajta.
A matematikában a transzverzális hullámoknak rotációja van, és a vektoriális hullámegyenlettel írhatók le, szemben a longitudinális hullámokkal, amiknek divergenciája van, és a skaláris hullámegyenlettel írhatóak le.
Ezzel szemben a longitudinális hullám a haladási irányban kelt rezgéseket.
A Longitudinális / Skaláris hullám olyan hullám, mely a haladási irányával párhuzamosan kelt rezgéseket.
A mechanikus Longitudinális hullámokat kompressziós hullámoknak is nevezzük, mivel sűrűsödést és ritkulást okoz, amint keresztülhalad a közegen.
Longitudinális hullámok például a hanghullámok és a szeizmikus hullámok (földrengések, robbanások). A lépegető rugó, ahol a tekercskarikák közti távolság nő és csökken, jó vizualizáció a jelenségre.
A hullámmozgást végző részecskék mozgását a szomszédságukban levő részecskék által kifejtett erő okozza. A részecskék a mozgás során csak rezgésbe jönnek, egyensúlyi helyüket nem változtatják meg. A hullám terjedéséhez idő szükséges, a hullámkeltés helyétől távol levő részecskék csak bizonyos idő elteltével jönnek rezgésbe, a hullámmozgásokra jellemző a terjedési sebesség. A longitudinális hullám egy adott közegben gyorsabban terjed, mint a transzverzális hullám.
Longitudinális hullám mindenféle halmazállapotú közegben létrejöhet. Longitudinális hullám nem terjedhet közeg nélkül. A longitudinális hullámoknál sűrűsödések és ritkulások váltják egymást (transzverzális hullámoknál hullámhegyek és hullámvölgyek). A longitudinális hullám nem polarizálható.
A szoliton
A szolitonok nagy amplitúdójú nemlineáris hullámok, melyek szemben a kis amplitúdójú lineáris hullámokkal, megtartják koherens alakjukat. Az elnevezése a latin „solitarius” szóból ered, amely egyedülit vagy magányost jelent. A szolitonok egyik külön érdekessége, hogy hullámcsomag jellegűek, és részecsketulajdonsággal is rendelkeznek (például ütközés után visszanyerik eredeti alakjukat).
A természet is produkál egy olyan hullámformát, amelynek erőssége nem csillapodik, sőt erősödik a haladása során, ilyen például a földrengések keltette cunami.
John Scott Russell (1808–1882) volt aki elsőként megfigyelte a szoliton hullámok érdekes viselkedését, amelyeket ő transzlációs hullámnak nevezett.
- WIKI -
A szerk. megj.
Marconi-féle, transzverzális hullámokon alapuló hírközlési rendszert vezette be. Pedig a Tesla-féle longitudinális hullámokon alapuló jeltovábbító módszer sokkal jobb lenne erre a célra. A fizikában a szoliton nagy amplitúdójú nemlineáris hullámot jelent. Terjedését folyadékokban figyelték meg, de gázokban, sőt az éterben is terjed.
A szolitonhullámok villamosiparban való alkalmazhatóságát Nikola Tesla ismerte fel. Először a gázokban történő haladását tanulmányozta. Nagyon hamar rájött, hogy a longitudinális hullámok által keltett többletenergia kisugárzódva kumulálódik (összeadódik).
Tesla összes találmánya a szolitonhullámok vagy más néven transzlációs hullámok alkalmazásán alapul.
Tesla azért is választotta a párhuzamos LC köröket, mert már a Tesla-tekercs tervezése során rájött arra, hogy a szolitonhatás annál nagyobb, minél magasabb feszültséggel dolgozik.
Guglielmo Marconi (Bologna, 1874. április 25. – Róma, 1937. július 20.) olasz fizikus és mérnök, a drótnélküli távíró feltalálója" *
1909-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat Karl Ferdinand Braunnal együtt.
Marconi, Nikola Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta kutatásait és eredményeit. 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását. A rádiózás feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy plagizálta a találmányát.
* A tárgyalások többször megszakadtak, és elhúzódtak, végül 1943-ban (Tesla 1943. január 7-én bekövetkezett halála után) az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását.
