Miért fontos ennyire fiatalon behozni őket ebbe a világba?
Gajdács Krisztián: Azért, mert így leszünk képesek megfelelő utánpótlás-nevelésre. Azt szoktam mondani a szülőknek is, hogy az a baj, hogy a nőgyógyász elektronikai műszerésznek megy, az elektronikai műszerész meg nőgyógyásznak, mivel nem volt lehetősége kipróbálni magát több különböző dologban. Ha azt látom a 8 éves gyereken, hogy az elektronikának az egymillió szegmenséből 5-6 nagyon közel áll hozzá, akkor igyekszünk olyan módszert alkalmazni, amivel ő tovább építkezhet. Azt szeretnénk elérni a jövőben, hogyha a mi gyerekünk elmegy Elon Muskhoz, és azt mondja, hogy a Robokalandnál voltam pár évig, akkor fel van véve. Ehhez fiatal korban kell elkezdeni a tanulást, mert az érdeklődés még nincs korlátozva. Így születtek meg találmányaink is, olyanok, hogy a paksi atomerőmű rektorfizikusa leutazott hozzánk megnézni azt. Sőt, heti rendszerességgel keresnek meg kutatók, fejlesztők, feltalálók.
Milyen a jelene és a jövője nálunk a digitalizációnak és a robotizációnak? Van elég szakemberünk?
Gajdács- Leszkó Georgina: Nincs. A problémák nemcsak itt vannak, hanem a környezeti válságok miatt is sürgető probléma ez. Látjuk, hogy az időjárás összevissza van, javíthatatlan technológiákat hozunk létre, a hulladékkezelés még nem kiforrott. Nem lehet arra várni, hogy majd 10-20 év múlva megoldódik ez, vagy jövőre. Most kell elkezdeni, sőt már most is késő. Évente több, mint 50 millió tonna berendezés kerül a szeméttelepekre, ami nem kerül tudatos feldolgozásra, hanem csak hegyeket építenek belőle. Ez leszivárog a vízvezetékekbe, és előbb-utóbb megisszuk azt. Ez 20 év múlva 100 millió tonna lesz, és ez az 50 millió tonna is kisbolygó méretű. Nincs idő várni.
